2014. július 31., csütörtök

Forróság !

Ádám mai napja abban különbözött a tegnapitól , hogy egy felmérést végeztek nála . Abban nyilvánult meg ,hogy videóra vették Ádám mozgását. Felvették ahogyan sétál elölről, hátulról és oldalról.
Ádám mostanában nehezen viseli a terápiákat. Valószínű meleg van nagyon főleg amikor rá adják a speciális Thera Suit ruhát. Na akkor aztán vége a türelemnek. Tavaly mikor itt voltunk soha nem volt ilyen ,mindig szépen csinálta a feladatokat, igaz akkor október volt és nem volt meleg mint most. Az is lehet hogy a műtét után gyengébb még és azért viseli ilyen nehezen. Ez nem azt jelenti hogy nem csinálja meg a dolgokat csak egy kicsit tovább tart mivel a hisztivel sok idő el megy. Ezeket a dolgokat azért írom le , hogy aki olvassa Ádám történetét folyamatosan az tudja hogy ha jókat írunk az nem elfogultságból van hanem azért mert tényleg remek srác a Kismanó, de sajnos most ilyen időszak van és ezt is le kell írni. Azért lássuk be nagyon sok mindenen vagyunk túl főleg Ádám aki még csak 4 és fél éves , és még nagyon sok minden vár rá .

2014. július 30., szerda

Újra talpon

Miután begyulladt Ádám lába 4 napig nem javasolták az ortézis viselését, s mivel ortézis nélkül nem állhat lábra 6 hónapig így nem is sétáltattuk. A mai napra azonban olyan szépen begyógyult a kis lába hogy megpróbáltuk az ortézist rá adni. Sikerült nem fájt neki és nem is dörzsölte ki neki újra. Tudni kell , hogy ami segített az egy ezüstcoloidot tartalmazó tapasz és a paradicsom kötés. A mai napon rá adták a Suit ruhát is
ebben a pár napban inkább olyan erősítő feladatokat végeztek Ádámnál amihez nem kellet lábra állni. Izgultunk , hogy ennyi nap kiesett hogyan fog Ádám újra a walker-al sétálni. Meglepődtünk mintha nem is maradt volna ki egyetlen nap se . olyan szépen és kitartóan sétál mint négy nappal ezelőtt.
Ádám bal keze kicsit ügyetlenebb mint a jobb, ezért azt is fejlesztik napi egy órában. Ami viszont a legfontosabb az az egyensúly biztonságos megteremtése.Ádámnál az igazi áttörés az lesz ha az egyensúlya olyan szintre fejlődik hogy nem dől el és képes lesz önállóan járni. Az orvosok meg tették az ehhez szükséges feltételeket most a terápiákon van a hangsúly, hogy minél hatékonyabb legyen  .

2014. július 28., hétfő

Varsó, Suit terápia

Az első napunk a terápián Varsóban. Sajnos mivel Ádám bal lába be gyulladt nem tudta meg mutatni hogy milyen szépen sétál a walker-al. Apa azért gondoskodott róla hogy ezt azért lássák a terapeuták és meg mutatta a you tube -n a gipsz levétel utáni walkerezést. Piotr aki Ádám terapeutája ( a délelötti ) nagyon el volt ragadtatva . Mindent szépen át beszéltünk és arra jutottunk , hogy amíg Ádám sebe nem lesz jobb addig fekvő erősítést végzünk. A mai napra sokkal szebb lett a sebe. Kedves feleségem ötlete volt hogy tegyünk rá paradicsomot, ami be is vált. Reggelre szépen vissza húzódott a gyulladás és a duzzanat is kisebb lett .Ma estére is rá tettük a paradicsomkötést bízunk benne hogy hamar begyógyul. A másik terapeutánk Márta akivel eddig nem dolgoztunk , de Ádám közölte velünk terápia után " ismét szerelmes lettem" . Ádám nagyon fegyelmezetten végezte a feladatokat el is fáradt szépen. Három kemény hét lesz , de megígértük neki ha jól teljesít meg lesz a jutalma . Valamilyen programot keresünk neki hiszen kell a lazítás ennyi munka után. Ádám nagyon szereti az állatokat így ebben az irányban fogunk gondolkodni. Igaz tavaly voltunk az állatkertben , de valószínű idén is meglátogatjuk hiszen itt Varsóban ingyenes az állatkert a sérült gyerekek és családjai számára. Sajnos ez nem mondható el  Magyarországon !!! Persze nem maradhat ki a Lazsinszki park sem mert ott vannak az édes mókusok akik nagyon szelídek és az ember kezéből csipegetnek. Remélem holnap is jó hírekkel számolhatok be.

2014. július 21., hétfő

Goodbye America

A mai napon búcsút veszünk Amerikától! Vegyes érzelmek dúlnak lelkünkben. Egyrészt szomorúak vagyunk, mert az a tudat elszomorít minket ,hogy azokkal a kedves emberekkel, akiket volt szerencsénk megismerni az egy hónap alatt, ővelük sosem fogunk többé találkozni!!! Viszont nagyon Boldog a szívünk, hogy újra találkozhatunk a családtagjainkkal, átölelhetem a kislányomat!!! Igaz, hogy napi szinten beszéltünk SKYPE-on, de az nem helyettesíti sem az ölelést, sem a puszit!!! Ádámnak is, ahogy egyre teltek a napok, egyre jobban hiányzott a "tetuska",ő néha így szólítja Violettát, aki nagyszülőknél nyaral. Ilyen hosszú időt, még nem töltöttünk külön! S az is igaz, hogy a műtét miatti aggódások,és a sok stressz végett egy napot sem mennénk vissza az időben!!! Így hát 2014. július 22-én /kedden/ amerikai idő szerint reggel 8 óra 30perckor felszáll velünk a repülőgép St. Louis-ban.Washington-ban, ahol 6 óra várakozási idő lesz, ott szállunk át a bécsi járatra. És ha a jó Isten is úgy akarja, /már pedig miért ne akarná úgy???/ akkor 2014. július 23-án /szerdán/ magyar idő szerint reggel 8óra 30perckor száll le a repülőgépünk a bécsi repülőtéren!!! Ami hiányozni fog Amerikából, az a mérhetetlen kedvesség, segítőkészség, amit az itteni emberek tanúsítanak, a HavenHaus, mert az itteni dolgozók is nagyon kedvessek, Mónika a tolmácsunk, a gyönyörű autó, amilyen otthon sosem lesz, az OLCSÓ BENZIN, és még sok más, amit felsorolni is sok. Ezeknek az emlékét a lelkünk mélyén őrizni fogjuk.Akivel még találkozni fogunk, ő  Dr T.S Park, aki 2016 tavaszán Magyarországra látogat ismét, hogy meglátogassa a magyar gyermekeket, akiket ő műtött!!! Reméljük addig Ádám sokat fog ügyesedni!!! Ezzel a végszóval köszönünk el :Goodbye America!!!

2014. július 17., csütörtök

Dr Dobbsnál kontroll vizsgálaton




2014 július 16 szerda   Amerikai idő szerint reggel 9 órakor kezdődött a terápiánk Jackivel. Ez az utolsó terápia volt, ami GIPSZBEN történt!
A feladatok változatlanok voltak, láb kinyomó gépezés, futópadozás, séta walkerrel, bottal. Amerikai idő szerint délután 13óra 15 perckor mentünk Dr Dobbshoz. Először egy Úr jött be a szobába, elmondta, hogy ő fogja levágni a gipszet Ádám lábáról. Behozott egy nagy masinát, ami olyan volt kinézetre, mint egy gyorsvágó. Bekapcsolta, mondván a hangja erős. Láthatta a döbbenetet az arcomon, így megnyugtatott, hogy nem tudja megvágni Ádám lábát. Be is bizonyította! Odatartotta a saját kezéhez, amin volt egy vékony orvosi kesztyű, s lám még a kesztyűt sem vágta el!!! Neki állt a gipszet vágni, azt meg vitte mint a vajat! Hihetetlen, hogy a vékony bőrt meg sem sérti, a gipszet meg szempillantás alatt elvágja! Ez felért egy bűvészmutatvánnyal! Utána bejött Dr Dobbs, megnézte Ádám lábait. Nagyon meg volt elégedve, elmondta, hogy nagyon jól sikerült a műtét! Velünk volt Mónika a tolmács, így könnyű volt a kommunikáció! Elmondta a Doktor Úr, hogy ezt a műtéti eljárást úgymond „tollazási” módszerrel csinálják! Ez az egyik legjobb módszer, mert nagyon gyors a gyógyulás és nincs túl nyújtás! Bár mondhatott volna akár milyen módszert is, mert laikusként úgy sem értek  hozzá. Megkért minket, hogy 6 hónap múlva neki is küldjünk Ádámról videót, mert érdekli, hogy hogyan fejlődik!!!Nagyon tetszett az is, ahogyan mindenki összedolgozik, mert már hozták is a síneket a vizsgáló szobába. Nem kellett állítani egyiken sem, mert mindegyik jó lett! Ádám nagyon megkönnyebbült, hogy lekerült a nehéz gipsz a lábáról! Ahol mutatta, hogy nyomja a lábát a gipsz, ott nagyon csúnya véraláfutása van! Úgyhogy nem kényességből panaszkodott! A műtéti sebe, az nagyobb mint amire mi számítottunk. Nem hosszú, inkább vastag, de nagyon szépen be van gyógyulva! S ami a leges legfontosabb, hogy Ádámnak nincs fájdalma!!! Sőt a gipsz levétele óta mindenhova önállóan akar sétálni! Így rengeteget sétál, teljesítve Dr T.S Park kérését!!!

2014. július 15., kedd

Dr T.S Park Professzornál kontrol vizsgálaton

2014 július 14. Hétfő , Amerikai idő szerint reggel 8 órára érkeztünk Dr T.S  Parkhoz, kontroll vizsgálatra. Megnézte Ádám sebét, mondta, hogy nagyon szépen begyógyult, nincs teendőnk vele. Megfigyelte, milyen Ádám mozgása. Meg volt elégedve, hogy gipszel milyen szépen emelgeti a lábát, s úgy sétál. A Professzor Úr véleménye szerint a gipsz levétele után, ahogy erősödik Ádám, jelentős javulást fogunk látni. Itt cseng a fülemben azon szülők szavai, akik azt mondták, hogy a Professzor Úr a gyermekek mozgásából látja, hogy mire lesz képes az illető, s amit mond az általában úgy szokott lenni. Mi nagyon bízunk benne! Megbeszéltük azt is,hogy a nappali hosszú sínt 8 hétig kell használnunk, majd áttérhetünk a boka sínre.A nappali boka sínt,valamint az éjjeli tépőzáras láb kiegyenesítőt az éjjeli kis cipővel, ezeket 6 hónapig kell használnunk. Akkor, 6 hónap után kell küldeni Dr T.S Parknak Ádám járásáról egy videót, s majd az ott látottak alapján eldönti a Professzor Úr, hogy elhagyhatjuk-e, vagy még valameddig használnunk kell-e ezeket a dolgokat? Kihangsúlyozta azt is, hogy Ádám sokat sétáljon és sokat álljon. A tolmácstól meg is kérdezte mit jelent magyarul, s el is mondta:Adam,menjél,menjél,menjél!!! Annyira színpatikus és közvetlen volt a Professzor Úr, hogy írásban nem is tudom kifejezni, de azok a szülők akiknek megadatott, hogy személyesen megismerhessék, ők tudják,hogy miről beszélek. Mennyivel más lelkiállapotban ültünk ott, mint 3 hete! Ugyanis otthon két embertől (nem orvosok) azt a véleményt kaptuk, hogy Ádám nem nagyon spastikus, s ők nem műttetnék meg, mert össze fog esni, nem fog tudni lábra állni! Én ezt a félelmemet a műtét előtti találkozáson elmondtam a Professzor Úrnak! Ő elmondta, hogy a spasticitás az NEM IZOM ERŐ, hanem egy ártalmas dolog, ami deformitáshoz vezet, mind az ízületekben, mind a csontokban, s a növekedéssel csak rosszabbodik, s fájdalmat okoz a gyermeknek! Ezért a legkisebb spasticitást is meg kell szüntetni! Így indultunk neki a műtétnek! S most 3 héttel később, ugyan abban a szobában,(így hogy már tudom, hogy Ádám lábra állt, s ez mindig jobb lesz, s nem esett össze, s hogy nem lett igazuk azoknak az emberkéknek) így nagyon felszabadult voltam! Olyannyira, hogy hálám kifejezése közben fogtam magam, átöleltem a Professzor Úrat, s megpuszilgattam az arcát. Ő megilletődött, talán a férjem is, de Ádámnak nagyon tetszett ez a dolog. S szívem szerint, megölelnék, s megpuszilnék minden embert, aki bár milyen módon támogatott bennünket, hogy ez a műtét megvalósuljon. Akár anyagilag, akár tanácsokkal, akár jó szavakkal, (amiből sosem elég) mert rengeteg lelkierőt merítettünk belőle!!!Csak olyan sokan vannak ezek az emberek, hogy ezt lehetetlen véghez vinnem! Így hát leírva hálámat, szívem tiszta melegéből ölelek, s puszilok mindenkit, aki mellettünk állt, és áll, s szorít a kisfiamért!!!! Köszönjük! Köszönjük! Köszönjük!

2014. július 14., hétfő

2014. július 13. vasárnap A Magyar Templomban




Vasárnap délelőtt ellátogattunk Magyar közösség által fenntartott templomba. Hálát adtunk a jó Istennek és a Szűz Máriának, hogy Ádám szerencsésen túlesett a műtéteken. Megköszöntük, hogy odafenn vigyáztak a kisfiunkra, s szenvedés nélkül átvészeltük az elmúlt heteket. A gipsz ügyet leszámítva. Igaz az nem szenvedés volt, inkább kellemetlenség. Imádkoztunk azért, hogy adjon a jó Isten erőt és egészséget ahhoz, ami még előttünk áll, hogy teljes erővel tudjuk támogatni Ádámot. A templomban a hívők egy része Magyarországról kivándorló ember. A misét amerikai származású Atya tartja, mert a magyar Atyát visszarendelték Magyarországra még a rendszerváltás idején. Brian W. Harrison Atya nagyon megható misét tartott. A mise elején köszöntött minket.
A misének néhány sorát magyar nyelven olvassa fel, s még a magyar Himnusz is elhangzik minden második vasárnap. A magyar közösség tagjai pedig felolvasnak egy-egy szentbeszédet. Tudni kell azt, hogy Gabnai Sándor Esperes Úr, aki Ádámot keresztelte, Brian Atyával lépett kapcsolatba, segítséget kérvén tolmács ügyben. Így lett a mi tolmácsunk Mónika, aki a közösség tagja. Ő 7 évesen került ki az Egyesült Államokba több mint 50 évvel ezelőtt. Egy nagyon kedves, segítőkész, tündéri hölgy. Nagyon megszerettük. Ő is elkísért minket a templomba. A mise végén egy teljesen magyar emléktárgyakkal feldíszített terembe mentünk át. Itt a közösség tagjai gyűlnek össze egy kis beszélgetésre. Elmesélték nekünk, hogy ki mikor és milyen körülmények között jutott ki Amerikába. Mindenki bizonyos rendszerességgel haza látogat Magyarországra a mai napig. Nagyon szép vasárnap délelőtt volt. Délután az Állatkertbe látogattunk el. Azt még le kell írnom, hogy a Grant’s Farm, a Purina Farm, s az Állatkert is ingyenes. S nem csak a sérült gyermekeknek és családtagjainak, hanem mindenkinek. Ezen mi meglepődtünk. Itt ez a dolog hogyan tud működni??? Az Állatkert csodálatos, nagy területen fekszik.
Egy kis vonat jár körbe, s bizonyos állomásokon megáll. Van egy terület, ahol olyan volt mintha a dzsungelben sétáltunk volna. Az éghajlat adott, s a hatalmasra növő fák, egzotikus növények, vízesések, s az oda való állatok ezt meséssé tették. Ádámnak mi tetszett a legjobban? Hát a kecskék!!! Még a fókák lenyűgözték, de csak azért, mert le lehetett menni az akvárium alá, s élvezte, hogy a fókák a fejünk felett és mellettünk úszkáltak. Ádámnak ettől függetlenül az első helyen a kecskék álltak.

2014. július 13., vasárnap

2014.július.12. szombat

A mai napon hétvége lévén nem volt terápia.A Havenhousban az ebédlőbe már úgy sétál ki Ádám,a reggelihez, és a vacsorához is.Ma reggeli után ellátgattunk a PURINA FARMRA. Ez egy hatalmas farm,ahol nagyon sok állat van,s itt gyártják a állateledeleket.Ádámnak mint mindig,itt is rengeteg dolga akadt.Először is megrakta a traktor utánfutóját kukoricával,
majd megfejte a tehenet Steve bácsival.
A kismalacoknak kukoricát kellett adni,mert nagyon éhesek voltak,össze is vesztek!
A nyuszikat  pedig szénával etette meg Ádám.
Voltak lovak,bárányok,szamarak,amiket csak nézni szabadott,de megsimogatni nem.Volt baromfi rész,tyúkok,kakasok,kacsák tömkelegével.Ádám a kecskéket hiányolta,mert azokat nem láttunk.Közölte is velünk,hogy bizony az ő farmján lesznek kecskék is.Még volt egy külön épület,amiben cicák és kutyusok voltak.A kutyusokat meg lehetett simogatni.Ezek nagyon okos,díjnyertes kutyák.Hogy milyen ügyesek,azt műsor keretében be is mutatták.
A nap végén egy John Deere traktor platóján utaztuk körbe a farmot.
Meg is kérdeztem a kicsi fiamat,hogy ha nagy lesz és gazda lesz,ahogy azt szokta mondani,akkor neki is itt lesz farmja?Mire közölte velem a legnagyobb komolysággal:" Anya! Nekem a Hungarian Sárinál lesz a farmom!!!" Tudni kell,hogy a Sári az én (Ádám édesanyja) keresztanyukám,akiknek nagy gazdaságuk van,és Ádám ott szeretne gazda lenni!A Hungarian szót pedig az elmúlt hetekben,naponta többször hallotta tőlünk,mivel akár hova mentünk,mi mindenhol elmondtuk,hogy "we are Hungarian"(mi Magyarok vagyunk).Ádám össze hozta az angolt a magyar  nyelvvel.Ez annyira aranyos volt az ő kis komolyságával,hogy azóta is mosolyogjuk! A Hungarien Sári,szerintem ez a családban szlogen marad!!! 

2014. július 11., péntek

2014. július 11. péntek

videoA mai terápia ismét intenzíven telt Jolyn-al. Sétával kezdődött a Walkerrel,majd a lábkinyomó gépen dolgozott Ádám. Minden nap egyre többször sikerül kinyomnia magát. Futópadon is volt edzés,amin nem a saját tempójában emeli a lábát Ádám,hanem a futópad sebességét kell tartani. Itt megint felmerült a probléma,hogy nehéz a gipsz a lábacskáknak,de Jolyn nagyon aranyos volt,s besegített.A futópad után egy jó focizás következett.Nagyon jó volt látni a kisfiam felszabadult mosolyát,a drukkot az arcán,hogy sikerül-e belerúgni a labdába?Nekem pedig nagyon jó volt látni,hogy Ádám ha egy kicsit is,de azt csinálhatja amit az egészséges kortársai!Most még walkerrel,de reméljük eljön az az idő is amikor walker nélkül is élvezheti a játékot!Dr T.S Park, és Dr Dobbs megadták ennek az esélyét. Most már csak a jó Istent kérem minden este,hogy Ádám egyensúlya rendeződjön,és önállóan elinduljon. Tudjuk,hogy ez még sok idő. Rengeteg terápia,s rengeteg munka vár még ránk,főként a kisfiamra de mindent megteszünk,hogy így legyen!!!Terápia után ellátogattunk The Magic House-ba,ami egy igazi gyerekparadicsom!Egy kedves Magyar család adta nekünk az ingyenes családi jegyüket,mivel ők már haza utaztak,és nem tudták igénybe venni.Így utólag is nagyon szépen köszönjük az Érdi családnak! Ádámnak nagyon nagy örömet szereztek!Kipróbálhatott nagyon sok mindent,belekóstolhatott a felnőttek világába!Autót vezetett,autót szerelt (a papa nyomdokaiba lépve)

,autóbuszt vezetett,
horgászott
,ahol volt is kapás(a papának megmutatja,hogy kell csinálni),a boltban volt pénztáros,
s még Pizzát is sütött
,sőt még állatorvos is volt,egy kutyust vizsgált meg,aminek eltört a lába s be kellett gipszelni!
Vajon miért is ezt találta ki Ádám???Hát ilyen sok mindent dolgozott a kicsi fiam.S a játékok alatt úgy állt,úgy térdelt,úgy mozgott,hogy nem kényszer volt,hanem ÉLVEZTE!!!CSODÁLATOS!!!                                           

2014. július 10., csütörtök

BALESET !

Sajnálatos módon a mai terápiánkon baleset történt! Ez sajnos 184 dollárba kerül nekünk. A következő történt. Mint minden nap sétával kezdődött a terápia  Jackie-vel. Walker -al nagyon szépen sétált Ádám , oda sétált a kinyomó padhoz majd jó néhányszor ki is nyomta magát vagy hússzor. Még itt is rendben volt minden aztán Jackie mondta , hogy a következő feladat az lesz hogy le kell térdelnie egy szivacsra majd, azon térdelve kell kinyomnia magát. Közben, hogy az egyensúlya javuljon a csípője erősödjön dobnom kellet neki egy labdát és Ő meg vissza. Ez ment is egy darabig míg az egyik dobásnál a labda amelynek súlya kicsivel több mint egy lufié neki ment a szemüvegnek, ami abban a pillanatban el is törött. Na bumm ennyit a törhetetlen szemüvegről. Mivel nincs pót szemüvegünk így kénytelenek voltunk vásárolni egyet , de az is négy nap múlva készül csak el. Ezt a szemüveget már harmadszor cserélték garanciába. Talán éppen ideje volt egy másikra váltani!
A terápia nagy része azzal telt hogy meg tudjuk hol lehet vásárolni új szemüveget. Sajnos a kórházban csak vizsgálat van optika nincs, legalább is ezt mondták . Nagyon kedvesek voltak mert mindjárt kaptunk egy optikai üzlet címet és ott  sikerült is elintézni , igaz nem kevés pénzért. ( Remélem a biztosításunk ki terjed ilyesmire is ) Ha nem akkor sajna ezt a békát be kell nyelni mert a gyerek nem maradhat szemüveg nélkül!
A terápia :

2014. július 9., szerda

Július 9. szerda

A mai terápiára mikor megérkeztünk,a terapeutánk a saját walkerünk-el várta Ádámot.Kicsi fiam nagyon örült,hogy személyre szabott járgánya van,ki is nevezte DODGE-nak.A mai torna nagyon intenzív és színes volt.Ádám nagyon jó kedvűen csinálta a feladatokat.Lábkinyomó gépezett,majd sétált a walkerével.Nagyon boldogok voltunk,hogy ilyen vidámnak látjuk Ádámot.El is tűnődtem magamban,hogy vajon mit tudnak a terapeuták,amit mi szülők nem tudunk?Mit csinálnak másképpen,hogy ő náluk nem kemény a gipsz,nem nyomja a talpat?Hihetetlen!!!Sétálás után egy kerekes ülőkén kellett löknie magát Ádámnak.Majd ezt követően térden járva kellette tolnia ezt a gurulós járgányt.Hamar eljött a terápia vége.A terápia után apa és fia megszavazta,hogy nézzük meg az amerikai vonatokat. El is jutottunk a vasútállomáshoz,ahol egy hatalmas csarnok állt.Igen ám,de már csak muzeálisan vannak itt vonatok kiállítva,mert a vasúton MEGSZŰNT a személyszállítás. Ha belegondolunk nem csoda. St.Louisnak van nagy reptere.Akik messzebb utaznak,azok a légi forgalmat veszik igénybe,hiszen nagyon sűrűek a belföldi fapados járatok,s nem utolsó sorban a leggyorsabb közlekedési eszköz a repülőgép.Akiknek a közelben van dolguk,azok pedig autóval közlekednek.Itt az Egyesült Államokban jóval olcsóbb a benzin,mint Magyarországon.(minden más vagy ott van árban,vagy drágább). Visszaérkezve  a Havenhousba Ádám meglepett minket azzal,hogy közölte velünk,ő maga sétál ki a walkerével az ebédlőbe vacsorázni.Ez így is történt.Nagyon nagy BOLDOGSÁGOT okozva nekünk,s ez nagyon szép befejezése lett ennek a napnak!

július 7-8

A hétfő és a kedd újból a terápiáról szólt.Ezt a két napot egyben próbálom megfogalmazni,mert sajnos tegnap este olyan vihar volt,hogy nem volt Internet.A hétfői naptól egy kicsit izgultunk, hogy,hogy sikerül Ádámot talpra állítani.Kár volt izgulnunk,elég volt Sandy szakmai tudása,nem kellett hozzá terápiás kutya.Ádám szépen csinálta a feladatokat,a sétánál csak nagyon pici nyüszögés volt,de sétál Roller walker-el is,és a terapeutával kézen fogva is.




  Elmondta Sandy,hogy Ádám sokat álljon és sokat sétáljon,hogy erősödjön.Ezt mi is tudjuk csak a gipsz miatt kicsi fiam nem olyan együtt működő.Minden egyes sírás után megkérdezzük tőle,hogy hol fáj a lába.Ádám mindig azt válaszolja nem fáj a lába,hanem kemény és nyomja.Megkértük,hogy mutassa meg,hol érzi ezt a rossz érzést,s mindig egyértelműen a jobb lábán a talpára mutat.Azt is mondja,hogy a bal lábát nem nyomja.Mi ezt jeleztük szakemberek felé,de azt a választ kaptuk,hogy amíg rózsaszín és meleg a lábujjacska,addig az egészséges nyomás.Hát nincs mit tenni,el kell viselnünk,de reméljük már nem sokáig.Július16-ára kaptunk időpontot Dr Dobbs -hoz,az ortopédorvoshoz.Amerikai idő szerint 13óra 30perckor van randevúnk a doktorbácsival,s reméljük mindent rendben talál és leveszik ezt a hétmérföldes kis csizmát.Kedden amerikai idő szerint 13órára mentünk terápiára.Így délelőtt volt idő mese nézésre.S lám,állva néztük Ádám egyik kedvenc meséjét,az Eszes Jess.Ez az Eszes Jess valóban okos cica,hogy az én kisfiamat elfeledkeztette minden gondjáról-bajáról.
Délután a terápia Nicolal volt,Ádám nagyon élvezte,mert a terápia a térdelésről és az állásról szólt egy szerelőpad mellett.Így Ádám lazításképpen bütykölhetett.Terápia után ellátogattunk St.Louis jelképéhez a GATEWAY ARCH-hoz.Ez egy hatalmas ív, aminek fel lehet menni a tetejébe.Öt személyes kapszulák viszik fel a látogatókat az ív tetejébe,ahol ki lehet szállni,s ablakokon keresztül meg lehet csodálni a panorámát,ami csodálatos!!!




2014. július 6., vasárnap

Július 5-6 hétvége

A hétvégénk változóan telt.Ha állni,vagy sétálni kellett,Ádám tiltakozott és sírt.Mindent akart csinálni,mászva játszani,babakocsival sétálni,csak a gipszre ne kelljen terhelnie!Kérdeztük tőle,fáj-e valamilye?De azt a választ kaptuk,hogy nem.Olyan megfogalmazásokat kaptunk,hogy a gipsz nehéz,kényelmetlen,nyomja a bokáját.Ha pár hónapja megkérdeztek volna,hogy mi viseli meg jobban a kisfiamat,az SDR műtét,ami egy komoly idegsebészeti  műtét,vagy az,hogy a kicsi lábaira gipszet tesznek,gondolkodás nélkül az SDR műtétet válaszoltam volna.S lám,sokkal könnyebben lábra állt a nagyobb műtét után.Hétfőn jelezni fogjuk a terápián,s meglátjuk mi lesz.Remélem nem értettük félre és tényleg csak tíz napig lesz a lábán ez a hétmérföldes kis csizma,mert Ádámnak most nagyon fontos lenne a sok séta,de így csak pár lépést sikerül megtennie.Hogy jobb kedvre derítsük szombaton elvittük a GRANTS FARMRA.Mivel mindig azt hangoztatja,hogy ha nagy lesz,farmja lesz!Nagyon nagy örömet szereztünk Ádámnak.A farmon egy séta busz vitte körbe a látogatókat,s volt egy állomás,ahol ki lehetett szállni állatokat simogatni.Itt jött be az ÁLLATOK GYÓGYÍTÓ EREJE!!!Ádám,miközben a kecskegidákat simogatta,ráállt a lábára,úgy,hogy észre sem vette,nem sírt!!!

Lehet,hogy a hétfői terápiájára,egy terápiás kutyát kellene behoznia a terapeutának???Majd meglátjuk,hogy a terapeutáknak sikerül-e rávenni Ádámot,hogy ráálljon erre a St.Louis-i hétmérföldes csoda kis csizmára.?

2014. július 4., péntek

A függetlenség napja Július 4.-e

A mai reggel nagyon nehezen jött el.Hosszú volt az éjjel.Ádám hála a jó Istennek nyugodtan végig aludta az éjjelt,pedig nagyon mozgalmas volt.Amerikai idő szerint hajnali fél egykor lejött a kezéről a géz,amellyel az infúzió oda volt rögzítve,így át kellett kötözni.1órakor megpróbáltam vissza aludni,de nem sok sikerrel,ugyan is negyed háromig egymás után,legalább 5 mentőhelikopter érkezett,s mivel a leszállópálya a szobánk felett volt,így olyan volt mintha az ágyunk mellett köszörültek volna.Fél négykor jött ismét a nővér a fájdalomcsillapítóval,a nővértechnikus pedig vérnyomást és lázat mérni.Igen,ebben a kórházban minden szobához tartozik egy nővér,aki a gyógyszer beadásáért felelős,valamint egy nővértechnikus,aki vérnyomást,lázat mér,ezt óránkénti rendszerességgel.Negyed hétkor pedig az ügyeletes orvos jött,közölte,hogy hozza a telefonos tolmácsot.Elmondta,hogy még pár napig szedjük a fájdalomcsillapítót,s mire kellünk odafigyelni.Elmondta azt is, hogy a mai naptól Ádám talpra állhat,és folytathatja a terápiát,hogy erősödjön.Ezeket a dolgokat Ádám mind átaludta,s mintha mi sem történt volna reggel 7óra 30perckor vidáman ébredt.Ez a vidámság sajnos nem tartott sokáig,csak a talpra állításig.Mikor apa reggel megjött értünk,Ádám még vidám volt.Reggelizett,majd kikötötték az infúziót.S mivel az SDR műtét óta eltelt 10 nap,így levették a tapaszt a műtéti hegről.Nagyon szépen begyógyult.Igen ám,de mivel a mai napon az Egyesült Államokban az egyik legnagyobb ünnep van,a Függetlenség Napja(július 4.),így nincs terápia sem.Apára hárult az a feladat,hogy talpra állítsa Ádámot.Ádám nagyon tiltakozott,sírt,s az istenért nem akart ráállni a lábára.Kérdeztük,hogy van-e fájdalma,de azt mondta nincs,csak nehéz a gipsz.11óra körül értünk vissza a Havenhousba.Ádám itt is hárított.Mászott,térden tolta a rolátorját,mondta,hogy úgy sétáljunk,hogy babakocsiban ülve tolom.Mindegy volt mit csináltunk,csak neki ne kelljen lábra állni,ez volt a lényeg.Erre a dologra felkészített minket a Professzor Úr,de azt is elmondta,hogy egy-két nap kell,hogy megszokja a lába a gipszet,aminek eléggé van súlya.Reméljük,hogy a Professzor Úrból a jó Istenke szól,s Ádám lábra tud állni a gipszben is,mert neki most nagyon fontos lenne az erősítés is.BIZAKODUNK!!!!!

2014. július 3., csütörtök

ortopéd műtét St. Louis

Mai napon megtörtént Ádám ortopédműtétje.Achilles inakat korrigálták.Az SDR műtét után éppen kezdtünk megnyugodni,s jött egy újabb izgalom.Dr Dobbs az ortopéd orvos biztosított arról,hogy ez itt egy kis műtétnek számít, s már Ádám másnap folytathatja a terápiát.Reggel amerikai idő szerint 7óra 45perckor tolták be Ádámot a műtőbe
,s 8óra 40perckor már Dr Dobbs a szülői váróban volt velünk,s közölte,hogy minden a legnagyobb rendben ment.
A lehető legjobban tudta korrigálni Ádám bokáit.Ádám ugyanis nem járt lábujj hegyen,de a bokái befelé dőltek.Dr Park és Dr Dobbs is egyértelműen megerősítették,hogy összezsugorodott az ín,s ezt korrekciós műtéttel rendezni kell,különben a későbbiekben deformitás fordulhat elő.Mi azt is megkérdeztük,hogy ezt a problémát az SDR műtét meg oldja-e?Hát igen, a válasz igen logikus,a következő volt " Az SDR műtéttel a sérült idegeket iktatják ki,melyek a feszességeket okozzák,de ami már összezsugorodott,azt nem nyújtja meg,azt csak ortopéd műtéttel tudják korrigálni.Így a mai napon túl estünk ezen a beavatkozáson is.Ádám kapott járógipszet,amiben folytathatjuk a felerősítést.

Amerikai idő szerint délután 13óra 30perc van,s hála Istennek Ádám jól van,nincsenek fájdalmai,nagyon jó étvágya van,és vidáman cseverészik.Ha a jó Istenke is úgy akarja,akkor holnap reggel mehetünk vissza a Havenhouse-ba.Talán a nehezén túl vagyunk?Reméljük!!!!!!!

2014. július 1., kedd

Terápia járókerettel

A mai nap délután 3 -ra mentünk. Nem túl jó időpont. Ádám elaludt az autóban mire oda értünk a kórházba. A szállás és a kórház között kb 25 km van így ebéd után jól be is aludt. Amikor kivettem az autóból fel sem ébredt. Be tettem a babakocsiba és aludt mint a tök. terápia előtt 10 perccel keltettem fel de sajnos nem viselte jól . Így a terápiára is nagyon kihatott mert nyűgös és sírós volt. Nem nagyon akart együtt működni a lábai össze rogytak a rollátornál ( speciális járókeret ). Nagyon meg is ijedtünk hogy most mi van ilyen gyenge vagy mi történt. Kértünk kölcsön járókeretet addig amíg meg nem jön a miénk, addig is tudjunk gyakorolni itt a Havenhous-ba. Kaptunk is. Este Ádám maga mondta hogy szeretne sétálni egyet. Össze néztünk Ágival , hogy most mi van ? Gondoltuk miért ne próbáljuk meg itt a szobába aztán majd meglátjuk. A szoba nemvolt elég így kimentünk a folyósora  és elmentünk kb 15m és vissza . Nagyon örültünk neki mert olyan szépen lépegetett mintha nem is lett volna gond délután. Ez minden nap program lesz akár este akár délelőtt.

A cél az hogy minél többet sétáljon !